Főnökségtől jött az értesítés, hogy ezen a gyönyörű téli(!) április végi pénteken lehet csatlakozni egy közös, meló utáni túrához fel a tükörhöz. Ez nem a fürdőszobai verzió hanem a mikrohullámú jelek továbbítására szolgáló panel amely a teleporthoz "közeli" 600 méter magas hegycsúcson helyezkedik el.
Mivel a cég hamarosan kilenc embertől akar megválni, úgy gondoltam nem árt felszerelkezni.
Az alap túlélő kit mellé ( :) ) nagy mennyiségű ételt is pakoltunk, mondván: tőlem ilyen könnyen nem szabadultok meg!
Mar az első patak átkelésnél meg merült a bakancsom. és ennél a helyzet az idő előrehaladtával csak rosszabbodott.
Nem arról beszélek hogy vizes lett a zoknim hanem gyakorlatilag a 16 kilométeres mozgolódás végéig cuppogtam, állt benne a hólé. Igen hólé, mert többször hirtelen seggig merültem a hóban. Az érzés megfizethetetlen. Mármint az mikor hazaérsz és ledobod a bakit :)
A jobb minőségű lábbelim az egyik bejárós kollégámnak adtam kölcsön, ő nem is panaszkodott :)
Jól lemaradtak :)
Az egész megmozdulás elég kemény volt az ilyet az ember nem meló után szokta elkezdeni hanem beplánolja egész napra. De sebaj jól éreztük magunkat. A tükör után megálltunk egy kis pihenőre ahol elkezdtem grillezni. A többiek persze hamarosan mentek tovább, hiszen innen már csak egyenesen kell haladni lefelé...AHA....(ANYÁD)!!!
Ketten maradtunk, ettünk egy nagyot majd indultunk haza. Sajnos a csapat nyomát képtelenség volt követni ezért hamarosan "eltévedtünk", vagyis a pozíciónkat ismertük az uticélét is de nem tudtunk lejönni a hegyről.
Középen látszódnak a melóhely antennái. A célt már látod csak az eszközt nem :D
Bolyongtunk egy darabig míg végre lekeveredtünk...úttalan utakon merre ember meg nem járt! Mikor el kezdett sötétedni azon is gondolkodtam, hogy fent toltjuk az éjszakát.
Érdekes tapasztalat volt. Ugye van az a bizonyos hármas alapfeltétel: az élelem a tűz és a menedék, ami a tuleleshez kell. Na most ezeket szoktuk gyakorolni, általában megy is az előállításuk. De kérdem én mikor van ezekre igazan szükség? Akkor ha bajban vagy. Egy sima természetjárás során, mintahogy ez is indult aligha kell tüzet rakni pláne menedéket építeni. Erre csak vészhelyzetben kerülhet sor, ha valaki megsérül vagy bármilyen okból nem tudja folytatni az útját és nem tud (vagy nem akar) segítséget hívni. Esetünkben a sötétség álta volna az utunkat ahol veszelyes lett volna tovább ereszkedni a meredek hegyoldalon. Csakhogy mar nagyon fáradtak voltunk 15 km hegyen s völgyön megterhelő. Minden csupa víz volt. Nem azt mondom hogy nem tudunk volna boldogulni de abban az állapotban nem ment volna könnyen. Ráadásul ehhez meg kell hozni ehhez a döntést, mielőtt lemegy a nap. Senki sem akar sötétben kimerülten, átfagyva építkezni, tűzifát keresni... De hol van az a pont mikor az ember feladja a próbálkozást és inkább elkezd felkészülni az éjszakára?!
Mi végül időben, szerencsésen lejutottunk. De jó kis lecke volt.
Csak a hülyék állnak le a gleccser közepén fotózkodni:
A többi kép jön hamarosan...
a Tura linkje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése