Kincskereso KisBeni

Kettesben maradtunk fiammal egy hosszu hétvégére.

Vasárnap az erdo felé vettuk az irányt uj teruleteket akartunk bebarangolni a kozelben, meghát találtunk egy kincsestérképet is ami szintén megfejtésre várt...

"Részlet egy Fotelbushcrafter naplójából..."

      Már előző este hevesebben vert a szívem miközben az öreg sörétest tisztítogattam.






Egy hosszú és megerőltető kihívás vár rám, mennem kell, újra ahogy eddig minden évben. Fel kell töltenem a készleteim még a zord tél beállta előtt, hiszen szinte mindenből kifogytam.
   Húst, húst kell szereznem, nagyvadat kell ejtenem! -ismételgettem halkan, de határozottan.
A puska még mindig fényesen csillogott dacolva korával, ellenben én már éreztem magamon az idő múlását. Felszerelésem gondosan válogattam össze, tudtam hogy akár heteket is tölthetek majd odakint az őszi vadonban ha elkerül a vadászszerencse.

Apos a csucson.

Nem mertem volna fogadni rá de megcsinalta.
Apos feljott velem Gråhei-re, ami az 518 meteren magaslo oda-vissza 6 kilometeres tura csucspontja.
Nem nagy megeroltetes, konnyu minositesnek orvend, ket ora menet osszesen, persze norvegosan kaptatoval :)
Koszonhetoen annak, hogy az utobbi idoben gyakran jár kirandulni siman vette az "akadályt".
Azert voltam szkeptikus eleinte, mert gyakran hangoztatott mottoja igy szolt:
-Kirándulhatunk, csak menni ne kelljen!

:)