2016. október 13., csütörtök

"Részlet egy Fotelbushcrafter naplójából..."





      Már előző este hevesebben vert a szívem miközben az öreg sörétest tisztítogattam.






Egy hosszú és megerőltető kihívás vár rám, mennem kell, újra ahogy eddig minden évben. Fel kell töltenem a készleteim még a zord tél beállta előtt, hiszen szinte mindenből kifogytam.

   Húst, húst kell szereznem, nagyvadat kell ejtenem! -ismételgettem halkan, de határozottan.
A puska még mindig fényesen csillogott dacolva korával, ellenben én már éreztem magamon az idő múlását. Felszerelésem gondosan válogattam össze, tudtam hogy akár heteket is tölthetek majd odakint az őszi vadonban ha elkerül a vadászszerencse.





     A csípős hideg ellenére még korán, jóval napfelkelte előtt indultam útnak. Monoton menetelésem úgy vált egyre halkabbá ahogy az erdő sűrűbbé. Minél beljebb hatoltam a rengetegbe annál óvatosabban lépkedtem, mert immáron bárhol és bármikor elémkerülhet egy préda.
Akkor pedig nem hibázhatok...
Kémleltem a közelt s a távolt, néha meg-megállva füleltem moccan-e valami, de körülöttem csak a síri csönd honolt. Hiába kúszott egyre feljebb a nap ha sugaraival képtelen volt áttörni a fák egymást ölelő lombjait. A szél bezzeg utat talált magának, szemből támadott s mindhiába nyugtattam magam így legalább nem szagolnak ki az erdő vadjai, tudtam nem bírom már soká a hideget.
   Tüzet kell raknom, kell egy forró tea hogy újult erőre kapjak. Egy kiszögellés ehhez remek helynek bizonyult. Körben sziklák védtek de észak felé messze beláttam az alattam elterülő völgyet.
Reszkető kézzel tördeltem apróra a gyújtóst, hamarosan már pattogott a a dánok kovácsolta acél a kován. A szikrától izzásba hozott rongy könnyedén lobbantotta fel az első lángot.





A kezdeti örömök azonban hamar elillantak amint az első lángok is füstté váltak. Túl nedves minden...hasogatni, faragni kellene, meg TUDNÁM oldani deee.....de nem volt időm tovább folytatni a gondolatmentet mert ebben a pillanatban megreccsent valami lent a völgyben....!




     Azonnal tudtam eljött az én időm, nyúltam is a puskáért hogy célba vegyem a bokrok mögül méltóságteljesen kisétáló termetes jávorszarvast...
A fegyver azonban nem volt sehol! Es ekkor jött a felismerés: ott hagytam letámasztva az ajtó mellett...emlékszem jól, akkor tettem félre amikor visszaszaladtam a távcsőért.... Hiba volt!
...
...
...
De talán mégsem, hiszen sörétessel amúgysem érnék sokat csak megcsiklandoznám ezt a büszke bikát.
Ráadásul hatástalanítva is van, de miért is ne lenne mikor vadászengedélyem sincs,
Bezzeg ha meglenne, SIMÁN LESZEDNÉM...!
Vetettem egy utolsó pillantást az állatra ahogy lassan tovatűnt a bozótban, majd újra a tűzre összpontosítottam. Fel TUDNÁM éleszteni deeee... teljesen átfagytam így hasogatás helyett inkább begyújtottam a kis gázfőzőt. Tíz perccel kesőbb már szürcsöltem is a teám, éreztem ahogy a melegség átáramlik a testemen. Hmm...de illatos, a jó kis erdeigyümölcsös filter tette a dolgát, persze készíthettem VOLNA tűlevélből is az itókám...
    Jó idekint, tűnődtem a messzeségbe bámulva. Imádom a csendet ami az igazi szabadság dallama. TUDNÉK(...) így élni, távol a világ zajától, csak horgászni, vadászni, gyűjtögetni, eszközöket késziteni. S mitsem törődni a mai kor problémáival, a kizsákmányoló rendszerekkel, erőszakkal, szennyezéssel, a munkával, aminek majd ez egész életed szenteled. A munka amiből fizeted az adókat, és a cuccokat amelyek ahhoz kellenek hogy munkád lehessen...szánalmas modernkori agymosott rabszolgasors!
Bizony TUDNÉK így élni....az erdőben minden megvan ami az élethez kell, a boldog élethez....affene!... megcsípett valami...ehh...hideg is van, mindenem átnedvesedett, jobb lesz odébbállni...
Vetek még egy utolsó pillantást a völgyre, szinte hív, beszippant, hallom a kis hangokat, gyere, fedezz fel...!




...ám ebben a pillanatban más is hív, az asszony küldött smst, hogy ideje hazatérni...
Igyekszem hát, nem akarok balhét, de előtte még lassan kihúzom tokjábol csillogó késem.
Hatalmas méret, emberes, borotvaéles penge. Hmm...mi mindenre LENNÉK képes ezzel...!
Na majd legközelebb, most csak pár komor tekintetű szelfire futja. 
Így könnyebb lesz elmesélni a srácoknak az átélt kalandokat.
Szedem a nemlétező sátorfám, irány haza, szigorúan a kijelölt túristaúton, bele sem merek gondolni mi történne ha eltévednék...
Hiába, az a halom navigálós jutubvideó, -amit betéve tudok- nem bátorít most eléggé arra hogy lerövidítsem a haz
áig vezető utat.
Sebaj, röpke óra és már itthon is vagyok, ahh otthon a jó meleg otthon!
  És rettegnem sem kell tovább, míg TúLÉLÉSEN voltam az asszony elment, bevásárolt mindent ami a jövőhétre kell...
...ejhh...MI IS LENNE VELEM NÉLKüLE!


...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...



:)









2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó! Egyedül azt hiányoltam a sztoriból, hogy mindenhol szelfit készít a késével, majd este fb-on eldicsekedik, hogy mekkora túlélő.

    VálaszTörlés
  2. Koszi a tippet, majd atirom vagy irok egy kovetkezo reszt.

    VálaszTörlés