Mire a házamhoz ért mar 17:00 volt, de sebaj nekivágtunk, a gyors sötétedés ellenére.
Gondoltam megmutatom neki is az előző posztokban mar ismertetett satrazos helyünket.
Ki is kötöttünk problémamentesen, bar horgászatra mar nem sok időnk maradt. Holt-tiszai fenekezős módszerrel sikerült egy pisztrángot zsákmányolni, és egy kis örömtüzet gyújtani.
Ha jól megnézzük a horgászos kép jobb felső sarkában latszik kiindulási pontunk lakhelyem. Nem is tűnik távolinak.
Nincs 7 km...
A gondok akkor kezdődtek miután besötétedett. Mar a csónakban ültünk, ellöktük magunkat de a motor nem indult. Megpróbáltam mindent amit szerszám hijjan lehetett. Most először állítottam le szívatóval a motort, gondoltam majd könnyebben indul. Pont ellenkezőleg...
Írtam Zsaninak, hogy ne várjon vacsira mert haza kell eveznünk. Kijöhetett volna mellénk kocsival, de gondoltam szép csillagos éjszakánk van két férfi ember könnyedén hazaevez...
Ezt láttuk a kikötőből mikor indultunk:
(erősen kell koncentrálni a kép közepétől balra lefele, van egy pici fénylő pont az a kikötő...)
A problémák mar az első szakaszban fokozódtak, miután mind a két evezővillát (műanyag!) sikerült eltörni... így mar nem lehetett normálisan evezni, de minket nem lehetett megállítani közös erővel legyőztük a távot, eme csodás csillagos éjszakán. Laci egy percig sem zsörtölődött vagy nyavalygott ezert le a kalappal! Blues és Jazz zenére lapátoltunk, siklottunk a sima vízen a kicsi világító pontok fele...az élmény megfizethetetlen. :)
Laci boldogsága! :D
Képtelenség a vaku fele nézni mikor a szemed mar megszokta a sötétséget :D
Kozeledunk :D (latod a kikötőt?!)
Itt mar lógott a belünk, rázoomoltam hátha gyorsabba odaérünk :D
De a valóság továbbra is aggasztóan távoli :D
Újabb végtelennek tűnő óra telt el a cél meg mindig nem akar közeledni hat újra ráközelítettem :D
Szerencse, hogy taroltam két liter folyadékot a csónakban, szerencsétlenség, hogy gyertyakulcsot nem. Mondhatják hogy 7 Km nem nagy táv de mi erősen elszoktunk az ilyesfajta mozgástól, gyermekkoromban eveztem utoljára...
Amúgy motorproblémák gyanúsan nagy százalékban fordultak elő az életem során... Különösen mikor Zsolt barátom a közelben volt. Ezen a napon is vele beszeltem a telefonon kiruccanasunk előtt. Talán nem kellett volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése