Miután Zoltán kollégám oly régóta vágyott a "cicihegyre" elhatároztuk meló után nekivágtunk.
Miért cicihegy? Mert szerinte úgy néz ki a hegy távolról, ahonnan
minden nap munkába menet latja.
Ezennel vége a sóvárgásnak irány a
csúcs!
Beszereztük a szükséges engedélyeket a feleségektől, majd nekiláttunk a tervezésnek.
Hoppá! En nem terveztem semmit Zoltánra bíztam a projektet beleértve a csúcson (650m) fogyasztandó egyszeri étkezés biztosítását. Csak alapcsomaggal ( ruházat, kullancsriasztó, kulacs, kés, tűzszerszámok, pecabot stb) készültem, minden más Zoltánra maradt. Ez számomra nagy megkonnyebules mert általában én vagyok a mindenes.
De aggodalomra semmi ok, mar nyomtatta is hevesen a térképeket.
Innen szedte a legtöbb infót.
Az autókat a cég helikopter leszállóján hagytuk és természetesen gyalog vágtunk neki az izgalmas terepnek.
Így utólag azt kell mondjam elég rendesen égnek a lábizmaim (mégiscsak 17km), rendesen megdolgoztattuk őket. Kellemes fáradtság, mintha úsztam volna pár száz métert. Szinte végig gyönyörű kilátás kísért, persze a csúcs fele egyre szebb. Birkákon kívül senkivel sem találkoztunk, a túrakönyvbe sem írtak mar több mint egy hónapja. Lényeg hogy Zoltán vágyai beteljesültek. A postaládába dobtam ötven Forintot, az utánunk érkezőknek. A horror képen az csak lekvár no para. sajnos halas víz nem volt így a penrod teszt továbbra is negatív :)
Az Odaút statisztikája
ITT látható.
TOVABBI KEPEK ITT!